Teológiát a Pápai Református Teológiai Akadémián tanultam. A mentálhigiénés lelkigondozói képzést a Semmelweis Egyetemen szereztem 2017-ben.

Lelkipásztorként sokszor találkoztam nagyon bonyolult, szövevényes élethelyzetekkel, megoldhatatlannak tűnő problémákkal. Ismerőssé vált a tehetetlenség, a magány, a gyász és más krízisek okozta fájdalom. Úgy tapasztalom, ezek az élethelyzetek forgó örvényként húznak lefelé. Éppen ezért a lelkigondozásra úgy gondolok, hogy az örvény feletti hídra megyünk fel együtt, a küzdő ember és én. Onnan nézünk lefelé, figyeljük a kavargást és vesszük észre a kihúzható szálakat, amik nélkül már nem is olyan zavaros az egész történés. Együtt haladunk az életnek ezen a szakaszán. A titoktartásban, az odafigyelésben és találjuk meg a megértés, a megnyugvás pillanatait, az erőforrásokat, a megküzdés lépcsőfokait, hogy aztán ez a közös ösvényünk ismét elváljon, s haladjunk tovább az élet rögös útjain.

Lelkipásztori hivatásom, lelkigondozói szolgálatom, életem alapigéje, melyet Isten helyezett a szívemre a Római levélben található: „Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal!” (12,15).

Elérhetőség: szepnenoemi@gmail.com